A „hívatlan” őszi depresszió!
Az ősz borongós napjaival szinte egyszerre költözik be sok ember életébe a depresszió. Az őszi hónapokban egyre kevesebbszer bukkan elő a nap, a sötéten gyülekező felhők mögül, rövidebbek lesznek a nappalok, a fagyos, süvítő szél áthatol meleg ruházatunkon, a folyamatos, esőzések, záporok, zivatarok pedig megnyirbálják jókedvünket. Vannak emberek, akik számára az ősz igazi kínszenvedés. Őket nem teszi boldoggá a színkavalkáddá alakuló növényzet, színes falevéleső, a sütőtökillat. Nekik ez az időszak a szürkeségről, a folyamatos, szűnni nem akaró levertségről, a komorságról és a magukba zárkózásról szól. Ilyen érzés a szezonális depresszió. Kialakulásának egyik oka a fény hiánya. A szervezetnek van egy természetes biológiai órája. A szürke ég, a fény hiánya az éjszakák meghosszabbodása ennek a felborulásához vezet, melytől egyenes az út a kedvetlenségig. A kevés napfény az agyban szerotonhiányt idéz elő, azaz a borongós időjárás miatt valóban kevesebb örömhormon termelődik a szervezetünkben.